2. rész
- Oh hát köszönöm, de telefonszámot kérek hogy majd megtudjam adni a taxipénzt.- Jajj nem kell dehogyis. - tiltakoztam hevesen.- Igazából nem csak amiatt kéne a számod... jólenne megismerni.....
- Figyelj... Bence, nekem barátom van és... szóval barátok lehetünk de semmi több.
- Jó persze értem. Csak barátok. - mondta kissé csalódottan.
Telefonszámot cseréltünk és hívtunk egy taxit. Pár perc elteltével meg is érkezett. Bence nagyon illedelmesen nyitott nekem ajtót aztán beült mellém. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, gondolom most kicsit csalódott. Amikor odaértünk a kórházhoz kifizettem a taxit és elindultam Bence után.
- Te nem mész haza? - kérdezte miután észrevette hogy követem.
- Igazából ráérek szóval ha nem baj akkor bekísérlek.
- Dehogy baj, gyere nyugodtan.
Besétáltunk a kórház ajtaján és odamentünk a recepcióhoz hogy megtudjuk melyik korteremben van a bácsikája. Miután megkaptuk a kért infót beszálltunk a liftbe.
- Utálok kórházban lenni... - törte meg a csendet.
- Én meg utálok liftezni... - mondtam mire felröhögött.
Istenem olyan édesen nevet, hogy az nemigaz. És én, hogy voltam képes megbántani egy ilyen kedves és aranyos fiút? Na álljunk meg, miért beszélek róla igy?
- Hahóóó föld hívja Adélt! Adéél! Jól vagy? - próbált kizökkenteni gondolataimból.
- Igen persze minden a legnagyobb rendben.
- Miért utálod a lifteket? - kérdezte még mindig nevetve.
- Láttad már a Kaptár című filmet? - kérdeztem mire ő megrázta a fejét. - Szóval annak az első részét 24 percig birtam... nagyon féltem... az van az elején, hogy... szóval nemtudom hol vannak és bent vannak a liftbe és a liften kívüli emberek mind meghalnak és utána a lift elkezd zuhanni és utána ki akar mászni egy nő de beragad és a lift ujra elindul és a nő meg... tehát meghal. - hadartam végig a történetet ő pedig lélegzetvisszafojtva figyelt, bár szerintem nem a történetre.
A lift csippant egyet, majd kinyílt az ajtó. Keresni kezdtük a szobát amibe bevitték a bácsikáját.
- Ezaz nem? - kérdeztem az ajtóra mutatva.
- 114? Akkor igen.
- Megvárlak kint oké?
- Rendben. - motyogta halkan majd bement a szobába.
Körülbelül 20 percig ültem a kórterem előtt és gondolkoztam. Máté mostanában olyan furcsa. Lehet hogy megcsal? Vagy már nem szeret? De közben itt várok egy olyan fiúra akit 2 órája ismertem meg és beleszerettem. Mi? Neeem az nem lehet! 2 óra nem elég arra, hogy kellőképpen megismerjem. De azok a gyönyörű szemei, a sötét haja, a nevetése, a beszéde.... najó ezt be kéne fejeznem. Ránéztem az ajtóra és láttam, hogy nyílik. Gondoltam Bence az, ezért gyorsan felugrottam a székről hogy indulhassunk. De olyas valaki lépett ki az ajtón akire egyáltalán nem számítottam.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése